Aminek vége van, annak vége van, aminek nincs vége, annak nincs vége.

Ez az egyik kedvenc szabályom az open space módszertanból. Sok helyzetben segített már átkeretezni és máshogy látni azt, ami éppen történik.

Leginkább azt fejezi ki számomra, hogy egy beszélgetésben, találkozásban, kapcsolatban milyen fontos észrevenni és lezárni azt, ami véget ért a saját természetes módján, hogy engedjük el és ne ragaszkodjunk hozzá többé. És mennyire fontos észrevenni egy ugyanilyen folyamatban, aminek egész egyszerűen, a dolog természetéből adódóan folytatódnia kell.



Ha egyszerűen akarok fogalmazni, ez a bejegyzés arról szól, hogy lezárult az Én-Te-Ő programunk dunaszerdahelyi csoportja, és javában zajlik a pozsonyi, de egy kicsit azért ennél többről is szól.


Hogy hiszek abban az elven, amit Hunčík Pétertől úgy tanultunk, hogy minden kijárat bejárat valahová, tehát a csoport zárásával nem csak lezártunk ajtókat és kapukat, hanem legalább annyit nyitogattunk is. 
Hogy lesz legalább egy valaki, akinek egy új életszakasza kezdődik ezekkel a találkozásokkal, vagy hogy mindannyiuk életében nyitottunk egy új "lapot". 

És, hogy sok év múlva, amikor Valaki majd a tévében nyilatkozik, vagy a TEDx-en ad elő élete nagy művéről, akkor a sztorinak lesz egy olyan eleme, hogy 2013 tavaszán az egyik én-te-ő csoportban megérett benne valami, vagy találkozott valakivel, vagy kimondott egy önmaga számára fontos mondatot, vagy elkezdődött benne valami. 

Egyik kedves fejlesztői mondásom, hogy soha nem tudhatod, hogy a másik életében a találkozás utolsó csepp-e a pohárba, első, vagy középső. 
Úgyhogy, ahogy a labirintus-meditáció kezdetén mondani szokás: Jó utat! 
Mindenkinek, minden értelemben. Még mindig. 




Vedd vissza a városod festékkel - avagy mi történik, ha egy művész lesz a polgármester

Albánia egy csodás ország, de nem éppen a jólfésültségéről híres. 

A művészek tudnak nagyot alkotni, de nem gyakori, hogy a helyi politikában is vállaljanak szerepet. 

Edi Rama egy alkotóművész-polgármester, aki Tirana újraszínezéséről beszél hihetetlen izgalmasakat, nagyon szimpatikus módon. 

Vegyünk róla példát, plíz! Közösségi alapon is lehet 
hasonlókat.

Szóval találkozunk a festék-nagyraktárban!

 

Örömhír

Hogy ismét kapcsolódjunk kicsit az évkörhöz, azzal indítanám, hogy a keresztény kultúrkörben húsvétkor Krisztus feltámadását ünnepeljük.
Ami jelentheti az Élet győzelmét a halál felett, és a földi életen túli, örök boldogság ígéretét is. Ami azért eléggé pozitív jövőkép, valljuk be.

Ennek az örömhírnek a továbbadása innentől fogva elég egyértelmű küldetés. Már csak azért is, hogy hozzájáruljunk az egyébként savanyodásra igen hajlamos társadalmunk életbe és az elérhető boldogságba vetett bizalmának növekedéséhez.

Az alábbi kis videó sok mindenről szólhat. Nekem itt és most leginkább arról, hogy mennyire könnyen tovább adható a vidámság. Még akkor is, ha teljesen "indokolatlan".


Ne azt mondd, hogy mit csinálsz. Azt mondd, hogy MIÉRT csinálod!

A micsinálásról mindenki tud beszélni.
Jellemzően arról beszélünk.
Gondolj csak bele, hogy ha megkérdezik, KI VAGY, akkor a legtöbb esetben válaszként elkezded sorolni, hogy mi mindennel foglalkozol.

Nehéz rögtön a lényegre térni.
Simon Sinek, aki első találkozásunk óta jópár tréningünk "vendége" volt,
arról beszél nagyon egyszerűen,
történelmi anekdotával és agykutatással alátámasztva,
hogy miért bír nagyobb mozgósító erővel mások felé,
ha letisztult missziód van.

Küldjük a dunaszerdahelyi csapatnak, és mindenkinek, akit érdekel:


2in1 hétvége

Most szombaton másodszor is eldördült a startpisztoly, a Pozsonyi csoport is elindult, nagy lendülettel és mélységgel.

Dunaszerdahelyen pedig folytatódott a munka, közösség, misszió, saját elhatározások témakörben.
Ezekhez a vállalásokhoz ez úton, távolról is nagyon szurkolunk.

És hangulatjelentésként két kollázs a két csoportról.
aki  megtalálja a csoportdinamikai különbségeket jelző apró részleteket, különdíjban részesül!




Bátorság és sebezhetőség

Most, amikor már két csoportunk is úton van,
valamiért ez a videó jutott eszembe, amivel egy kis támogatást szeretnék adni mindenkinek,
aki a formálódás útját választotta.



Brené Brown egy kedves-szimpatikus mesélő-kutató,
aki extra adag hitelességgel mesél arról, hogy ő hogyan jutott el a szégyen és a sebezhetőség kutatásáig,
és hogy mit is nyerhetünk a teljes élet felé vezető úton, ha a tompítás helyett felvállaljuk a sebezhetőségünket.



Kövesd a napfényt

Vagy ahogy a rádiókban mondanák:
ezt a számot küldjük szeretettel a dunaszerdahelyi csoportnak, és mindenki szereti.

Életigenlés kapszula alakban,
feléleszti a tavaszba és a megújulásba vetett hitünket.

lágy és kedves
szívmelengető

intuíció-erősítő

hallgassátok sokszor!


Dunaszerdahely - első találkozás, egy lépésre a világvégétől

Az elmúlt hét végén, közvetlenül a március idusi hókatasztrófák után, 
megkezdte működését a Dunaszerdahelyi csoportunk. 

Jelen sorok írója, csak koordinátori minőségében tud beszámolni az indulásról, ami azt jelenti, hogy többé-kevésbé kívülről figyelve az eseményeket, dilemmákat, lelki és szellemi összecsapásokat, félelmeket, ellenállásokat, hajtóerőket és hiteket, amelyek az indulást megelőzték, és nem kis energiát belepakolva abba, hogy a körülményekhez képest minden a lehető legnagyobb rendben legyen. 

Csütörtök este beállt a hóhelyzet, a Ďakujem, dobre / Köszönöm, jól / Fine, Thanks vetítésére érkezett kollégák és csoporttagok Komáromban rekedtek röpke 24 órára, a KN-DS útvonalak elzáródtak, és megkezdődött a csoportindulásig tartó visszaszámlálás. 
Osztottunk, szoroztunk, mérlegeltünk, telefonáltunk, A, B és C verziókat gyűjtögettünk, érveltünk, lelkiztünk, nekirugaszkodtunk.

(minden szimbolikus. mondom én. a nagy büdös lóf*** szimbolikus, mondja ő. az szimbolikus, amit annak látsz. nem jutottunk kompromisszumra. de nem is baj.)

És akkor, megnyíltak az utak. 
Elindult hazafelé a DS-kontingens, hajóján Till Timi csoportvezetővel,
meggyőződtünk róla, hogy a csoporttagoknak is vannak utazási- és szállásalternatíváik, 
majd pedig a mindezek alatt irodában dolgozó Urbán Peti csoportvezetőhöz érkező teljes stáb elkezdte a ráhangolódás szent folyamatát. 




Másnap csoport. Mélységek és magasságok, felszabadultság és megérintettség, elköteleződés és lelkesedés, ellenállás és elfogadás. 
Kulcsszavakban csak ennyit. 
Most szombaton folyt köv. 

Jó utat, Nektek, DScsoport!


és sajnos nem hagyhatom ki a hirtelen jött tél kapcsán az örökérvényűt: 



Hamarosan KEZDŐDIK!

Hamarosan kezdődik a tavasz.
Hamarosan indulnak a csoportok.
Szerdahelyen, Ipolyságon,
ÉS
Pozsonyban is.

Lelkesedünk,
készülünk.
meg izgulunk is persze.
A közös alkotás, új-út-építés, minőségi ráhangolódás jegyében.

és hogy a hétre is legyen zene, hát tessék
(kicsit, de csak egészen picit lehet, hogy elcsépelódött mára. de azért az alapvető üzenetével egyetértünk)


Szenvedély

Amikor először kérdezték meg tőlem, hogy mi a SZENVEDÉLYem, akkor elsőre belém ragadt a szó. 
"Mi az a munka, amit akkor is csinálnál az életedben, ha nem fizetnének érte. Sőt, ha neked kellene fizetned, hogy csináld?" - kérdezte tovább.

Mert akkor leszünk boldogok, ha szenvedéllyel éljük az életet. Az egészen apró dolgokat is, és a munkát is. 

A Holstee Manifestoval egy zürichi változás-ügynök bolt kirakatában találkoztam először. Azóta kiragasztottam néhány helyre, elküldtem ezreknek, és minden nap van egy mondat, ami felidéződik bennem. 
Hát tessék, most megosztom Veletek is. Képben, és mozgóképben egyaránt. 
Egyfajta házifeladatként is a csoportjaink tagjainak. Ezt fogjuk életre váltani a program végére :)


Adsz magadra? avagy: hogy is van ez idővel, pénzzel meg a világba vetett hitünkkel...

Panaszkodunk sokat, hogy semmire sincsen idő. Hogy futunk magunk után. Hogy tele a naptár.
És ez mind igaz is.
Aztán vannak, akik azt mondják, hogy az embernek arra van ideje, amire csinál magának. 
Ez is igaz.

Érezzük a mindennapjainkon, hogy szinte semmire, vagy legalábbis semmi extrára nincsen pénz, válság van. 
És tényleg az van.
Aztán vannak, akik azt mondják, van pénz, csak nem ott, ahol gondolnánk. Merthát mennyi drága autó szaladgál az utcán. 
És ez is igaz. 

Panaszkodunk, hogy mennyire megváltozott a világ, ma már sehol nincsenek ott a régi értékek, embertelenség vesz körül mindenütt. 
És ez bizonyára igaz. 
Aztán pedig körmünk szakadtáig küzdünk érte, hogy jobb világot teremtsünk, mert valahol mélyen hiszünk benne, hogy mi tudunk jobb világot alkotni. 
És hát persze, hogy tudunk. 

Aztán, amikor végére értünk a körmünkszakadtáig-munkának, akkor megcsap a mélyről jövő vágy, hogy olyan jó lenne töltekezni, önmagunknak is lehetőséget adni néha a kilégzésre, és a belégzésre, megpihenésre, őszinteségre, álcák és szerepek nélküliségre, ember-ember kapcsolódásra. A hiteinket megrázó és felbirizgáló élményre. 
De sajnos nincs rá időnk. Pénzünk meg tényleg. 
És ez is mind-mind igaz.

De mi lenne, ha egyszer előbb hagynád magad megérinteni a meghívástól és csak utána nyitnád ki a naptárodat?
Ha először meghallgatnád, hogy a meghívó rezonál-e a mélyről jövő vágyaidra?
Legalább gazdagabb lennél egy bizsergető érzéssel. 
Utána majd ráérsz megküzdeni a naptárad vagy a pénztárcád sárkányaival. És ha előbb megélted a meghívást, és megszületik benned az akarat, akkor majd könnyű lesz átrendezni időt és pénzt. 

Fontos neked a világ, fontosak azok az emberek, akikért dolgozol, fontos az ügy, fontos a jövő.
De te magadnak fontos vagy?

itt és most, adj magadnak 5 percet, hallgasd meg ezt a zenét, és kérdezd meg magadtól, mire van leginkább szüksége a benned élő vezetőnek?





"Isten arról álmodik, hogy nem mindig csak követik.
Hanem egy szép napon majd utolérik páran,
Akik rendet tesznek itt lent ebben a világban.
Én hiszem, hogy Te lehetsz az, ki felvezet a csúcsra,
Hisz' nálad van az ajtó, tessék, itt a kulcsa."



Mi kínálunk egy csoportot, néhány inspiráló találkozást, nézőpontot, elfogadó közeget, figyelmet, és új, elvihető gondolatokat. Ha kéred ezt, gyere velünk!

Színesek az álmok

Múlt pénteken, illetve folytatólagosan szombaton is nagy-tervezést tartottunk a projekt stábjával: összeérett a szakmai tartalom, bezsongtunk az elérendő célok iránt, egymásra hangolódtunk, korrigáltunk, megértettünk átkereteztünk,
és megterveztük az egyes csoport-napok célját, tartalmát, kimenetét, valamint a hozzájuk tartozó köztes feladatokat is.

És sokat beszélgettünk arról, hogy mi lehet vajon a megfelelő méretű akció, amit be lehet építeni a programba, mint élmény, illusztrációt arról, hogy a körülöttünk lévő világ változtatható.

Szóba kerültek a kulturális flash-mobok, a közvetlen környezetünket  megrázó pozitív élmények, utcai művészkedések is. És sorolódott köréjük sok érv, ellenérv.

Mindenek ellenére és mellett is, én szeretem, amikor valaki kimegy az utcára és valami szokatlan jót csinál. A stáb után Magashegyi Underground koncerten voltunk, és annak utórengéseként találtam ezt, gondolom, nem véletlenül.

Szerintetek milyen lenne, ha valamelyik régiódzsetten csinálnánk ehhez hasonló örömzenélést?




ÚJ jelentkezési határidő

Figyelem, figyelem!

Sokan kérdeztétek, ezért szólunk itt is,
hogy a jelentkezési határidőt meghosszabbítottuk!

az új jelentkezési határidő: február 18.

várunk :)

IDŐGÉP

Figyelem, figyelem!

Az időpontok változnak.

Szervezzük a csoportokat, egyesével egyeztetünk a leendő résztvevőinkkel, igyekszünk mindenhez jól igazodni, ami számít. 

Ezért kérünk, hogy figyeljétek az időpontok kiírását az egyes csoportoknál. Ha ez számít a jelentkezés eldöntésekor. 

Az idő a barátunk. 


GYIK II.

Folytatásos, gyakran ismételt kérdések szekció. Második fejezet. 
  • Milyen szerző meg könyv alapján indulunk?

A program magját, szívét, központi témáit két irány inspirálta. Az egyik forrás a folyamatosan végzett önismereti munkánk, amely során újra és újra arra jutunk, hogy az ember minden cselekedetének és döntésének, irányultságának és elköteleződésének önismereti alapja van. Ha ezeket az alapokat felfedezzük, tudatosabb, minőségibb, felszabadultabb életet élhetünk, jobb döntésekkel, élhetőbb helyzetekkel, felelősebb választásokkal. 
Az önismeretnek nincs "nagykönyve", de annyi elmondható, hogy a mi csapatunk a Morenoi pszichodráma és a Rogers nevéhez fűződő személyiségközpontú irányzat (humanisztikus pszichológia) vonalán haladunk. 

A másik szál pedig a Hatáskörön túli vezetés modellje, amely Julia Middleton nevéhez fűződik - a modell részletes leírása a Hatáskörön túl. Vezetők személyes felelősségvállalása című könyvében található.


Az identitás téma feldolgozásához pedig a narratív identitáselméletekre alapozunk - ehhez a legtöbb inspirációt Siba Balázs Isten és élettörténet című könyvéből gyűjtöttük, valamint a HelyiMérték Alapítvány Élen-Járók című vezetői identitáskutatásának eredményeiből.  




Mára ennyi. 
Holnap folytatjuk. 

Nehézségek és elszántság, helyi közösség és változás

Hamarosan jövünk a GYIK második részével, addig is nézegessük még ezt a helyi közösség és változások kezdeményezése témát.

A mai ajánlónk a Hétköznapi mennyország című film, amelyet teljes egészében ajánlok megnézésre legalább évente egyszer.

Kóstolóként pedig az alábbi dalt.
Nézd meg a videót, a közben kibomló történeteket,
és figyeld meg magadban belül, hogy hogyan hat a saját ügyed iránti elszántságodra.


GYIK I.

Ahogy zajlik a résztvevők keresése, sok-sok jó kérdést kapunk Tőletek, amiket itt is szeretnénk megválaszolni, hogy azok is láthassák, akik még nem fogalmazták meg a saját kérdésüket, de már bujkál bennük :)
Gyakran Ismételt Kérdések következnek most, több fordulóban.

  • nem zavar, hogy ott vannak a leírások az egyébként szimpatikus emberekről. de mit kapok?

Ha eljössz, részed lesz egy befogadó csoport-élményben hozzád hasonló vezetőkkel, aktív emberekkel, a világról felelősséggel gondolkodó és cselekvő szlovákiai magyarok fiatalokkal. 
Kapsz inspirációt, lendületet és bátorságot a saját munkádhoz.
Néhány olyan megközelítést, világlátást, amely segíthet máshogy tekinteni arra, amit mindeddig csináltál és ahhoz is segít, hogy új megoldásokat találj azokra a dolgokra, amelyeket eddig nem tudtál megoldani. 
Néhány módszertant, eszközt, amely segít a saját szervezeted, embereid vezetéséhez.
Ötleteket és tapasztalatokat másoktól.
És saját magadra fordított minőségi időt. 

  • mi lesz a konkrét tematika?

A csoportok előre elkészített témái az alábbiak lesznek:
Önismeret, egyéni identitás, életút és családi minták, értékek és célok, személyes értékrend, jövőtervezés, közösségi erőforrások és közösségek életciklusa. Helyi társadalom és helyi közösség, közösségi jövőkép, a posztmodern ember mozgatórugói. Emberi és közösségi erőforrások kezelése.
Ezen felül természetesen szívesen adunk helyet olyan témáknak, amelyeket a csoporttagok hoznak a saját igényeik és szükségleteik alapján, akár konkrét esettanulmányok, akár őket érdeklő témák alapján. 

  •  nem látom az egész program célját...

A program célja elsősorban az, hogy egy megerősítő közeget teremtsünk a szlovákiai magyarság jövőjéért dolgozó vezetőknek, önkénteseknek, aktivistáknak, a közösség mozgatórugóinak. Azt tapasztaltuk a munkánkban és a saját magunk által vezetett közösségekben is, hogy akik felvállalják egy-egy ügy vezetését, azok nagyon sokat dolgoznak és sokszor a másokért való munka mellett a saját szakmai feltöltődésük biztosítására nem jut idő, energia. Ezért szeretnénk tenni elsősorban, hogy a vezetők és aktív emberek megerősödjenek saját magukban, gyűjtsenek inspirációt és lendületet a saját munkájukhoz. 
Másrészt hiszünk abban, hogyha megerősödnek az egymás mellett működő közösségek, szervezetek, helyi csoportok kapcsolatai egymással, és tudnak a céljaikban egyeztetni, egy irányba haladni, akkor megsokszorozódik a hatásuk. Ezért is szeretnénk tenni aktívan.

  • milyen a metodika?

Nem-formális módszereket alkalmazunk elsősorban, ami azt jelenti, hogy interaktívan, játékos formában, élményalapú módszerekkel közelítjük meg a témákat.
Ami konkrétan azt jelenti, hogy dolgozunk pszichodramatikus eszközökkel, használunk művészetterápiás, élményterápiás gyakorlatokat, projekt-pedagógiai eszközöket, a kis- és nagycsoportos tanulás különböző formáit (world café, open space, dialógus módszer). 
Az esetfeldolgozásokhoz szupervíziós technikákat, illetve a problémaalapú tanulás módszereit alkalmazzuk.

  • lehet, hogy én is értek annyit hozzá, mint amit ők elő fognak adni.

Igen, a saját közösségfejlesztő munkádhoz, amit végzel, Te értesz a legjobban. Mi, akik a program gazdái vagyunk nem akarjuk Neked megmondani, hogy mit csinálj máshogy, hogyan csináld jobban. Azt tudjuk Neked ajánlani, hogy a csoportban visszajelzést kapsz másoktól: megerősítő, újragondolásra késztető, továbblendítő dolgokat, amelyeket belülről nem lehet látni, csak kívülről, kicsit távolabbról, illetve jó kérdéseket, amelyekre ha választ találsz, akkor "önmagától" tapasztalsz majd egy minőségi változást a saját munkádban. 
Másrészt nagyon fontos, hogy nem fogunk frontális előadásokat tartani egy-két apró kivételtől eltekintve. Azt fogjuk működtetni, hogy a csoport hogyan és merre haladjon a megismerkedéstől a búcsúig. Ehhez hozunk módszereket, kérdéseket, kereteket, játékokat, instrukciókat.


Ennyi fért bele az első részbe, maradjatok velünk, mert a következőben pénzről, referenciákról, pályázati szagról és alapkönyvekről lesz szó. 







Forradalom

írtuk már korábban is, hogy ez egy ilyen változás-kezdeményezős lelkületű program.
ami nem azt jelenti, hogy világmegváltást ígérünk, hanem hogy szívesen gondolkodunk veletek azon, hogy mi kell a körülöttünk lévő világ megváltoztatásához, hogyan lehet JÓT tenni tartós hatásokkal, kicsiben, a saját környezetünkben.

ezt a dalt már jó ideje hallgatom újra meg újra,
és most jutott eszembe, hogy mennyire kapcsolódik az én-te-ő-höz.


hogy hogyan is, azt nézzük a szövegből:

nézem a falat
ez maradt
felőrlődtünk az évek alatt
egy kicsit
de nem vidít fel a talán
sokan vannak 
a szlovákiai magyar közösségek mozgató-emberei,
akik elfáradtak már az évek óta zajló "fáradhatatlan" munkában


múlnak az évek
de nem szépek
a kilátások és a régi képek
a falon
forradalom kéne már
ahogy a világ ma áll, hát nem sok minden segíthet
csak egy jókora forradalom
persze nem fegyveres,
hanem lelki-megújulásos

nem csinálnék semmit szívesen
a himnusz már nem zúg idebenn
ugye te is érezted már, hogy környékez a kiégés...
szeretnénk tenni azért is, hogy a lelkekben
újra megszólaljanak a himnuszok.
 
a töredékekből semmi épül fel
ha sokan teszünk sok kicsit,
de nem is tudunk egymásról
sokkal kisebb a jobbító hatás, 
mintha egy irányba tolnánk a szekeret
de ami rég volt, nem rég múlt el
hát igen, az "előző rendszer"
mindenki énekel.
együtt szeretnénk alkotni

a falakat nézed
ha lesz pénzed
megveszed majd és kész a részed
de marad
a szar zene, a béke vár


élj a mának
vagyis: élj az itt-és-mostban. 
ne a múltba nézz, 
vedd észre a jelen lehetőségeit
már várnak
a szakemberek, akik beléd látnak
egy álmot
de nem látják, hogy vége már
a mi szakembereink szerint nincs vége :)
de várunk...

nem csinálnék semmit szívesen
a himnusz már nem zúg idebenn
a töredékekből semmi épül fel
de ami rég volt, nem rég múlt el
mindenki énekel. 
Valami ilyesmi..

Mi a szösz?

A címben feltett kérdésről lehetne persze tudományfilozófiai értekezést, vagy legalább egy standup-comedy monológot összeállítani, de most nem ezt tesszük.

Hanem felvállaljuk a kérdést, ami minket is ér oly sokszor.
Hogy tényleg, de most komolyan, MI EZ a program.

Ez a program nem képzés - nem akarunk tanítani senkit semmire, mert nem vagyunk okosabbak, mint Ti, akiket meghívtunk, akik a közösségek mozgató emberei és ezer éve ott vannak a terepen.

Ez a program nem tréning - nem is arra hívunk, hogy klasszikus életidegen tréninggyakorlatokat csinálj szombatonként ahelyett, hogy értelemesen töltenéd az időt.

Ez a program nem egy új közösség létrehozása, hiszen közösségekből van épp elég és nem akarjuk elcsábítani azokat az embereket, akik ezen élő közösségek szívét-lelkét adják.

Ezt a programot azért találtuk ki,
hogy azok, akik a közösségi élet mozgatóemberei, vezetői, alapkövei,
maguk is töltekezhessenek,
megélhessenek olyan helyzeteket, amikor nem az ő vállukon van a dolgok "megcsinálásának" a felelőssége,
hanem egyszerűen minőségi időt tölthetnek el önmagukkal, az értékeikkel, más, hozzájuk hasonló vagy éppen előnyösen más típusú személyiségekkel, és lendületet kapnak a mindennapokhoz, amikor saját közösségükben ők végzik el azt a rengeteg építő munkát, amit elvégeznek.

Az ÉN-TE-Ő MI-TI-ŐK olyan csoportokból áll, ahol töltődhetsz, kapcsolódhatsz, megmerítkezhetsz, alakíthatod a szemléleted és mások szemléletét,
gyűjthetsz inspirációt és inspirálhatsz másokat.

Nem az a célunk, hogy munkát végezz, hanem az, hogy erőt gyűjts a munkádhoz.
Nem még egy elköteleződést szeretnénk belőled kipréselni, hanem értékelni szeretnénk a meglévő elkötelezettségedet.
Nem feladatokkal várunk, hanem egy lelki-szellemi élményfürdővel.

Furcsa, de érzés-szinten leginkább ez a dal jut róla eszembe:


Szóval így.
További magyarázkodó részletek hamarosan a GYIK-ben.

Alamuszi nyuszi avagy változás négy lépésben

"Ma a világon többmillióan élnek abban a hiedelemben, hogy körülöttük soha semmi nem fog megváltozni." - írja Václav Havel Steve Crashaw, John Jackson Civil bátorság című könyvének előszavában. A könyv szerint elég csupán lázadó szellem, közös akarat és összetartó erő.

Ha szeretnéd kipróbálni saját civil kurázsidat, akkor ajánlom elvégezni az alábbi néhány lépéssort:

Keress meg magadban egy témát, kérdést, problémát, amelynek csak a gondolata felpezsdít, megmozgat, ha úgy tetszik lázít. Kezdetnek elég nagyon egyszerű, hétköznapi dologra gondolni. Mennyien képesek vagyunk dühöngeni például csak azon, hogy a postás nem a ládába teszi az újásgot, hanem mellé szúrja be. Szóval, egyszerű, ám mégis fontos dolgot keress!

Ha megvan forgasd, forgasd magadban, hogy legyen minél erőssebb és intenzívebb ez az érzés.

Gyűjts magad köré legalább két embert, akiket ez az ügy szintén lázba hoz.

Fogalmazzatok meg közösen egy célt, amely elérésevel változást tudtok hozni a lázító problémában és kérdésben. A megoldás, amelyet közös akaratból fogalmaztatok meg legyen humánus!

Valósítsátok meg együtt a kigondolt megoldást, érjétek el együtt a célt.

Szerintetek hányan indultak el és kezdtek neki azonnal változtatni valamin? Miért? Nincsenek olyan problémák, amelyek lázba hoznának? Nincs legalább két ember? Nem tudunk célt megfogalmazni? Képtelenek vagynk eljutni a megvalósításhoz? Merítsünk bátorságot és inspirációt a könyvből, tettre fel !