Csoportvezetők

Molnár Kriszta

Valamikor 10 éves korom tájékán megtanultam, hogy ha nem tetszik a világ magam körül, akkor egyszerűen átrendezhetem olyanná, amilyennek látni szeretném. Azóta ez hajt, és többé-kevésbé ezt is csinálom. Azért dolgozom, hogy minél többen megélhessék a világot átalakító cselekvőképességet, és minél többekben szülessen meg egyéni felelősségvállalás: saját életük, közösségeik és a világ jövője iránt. Szeretem a játékot, a művészetet, a közös alkotást, a kísérletezést. Csoportvezetőként örömet okoz az, ha láthatom és kísérhetem mások fejlődését, saját magukra való rácsodálkozásaikat, felismeréseiket. Szakmai identitásomat tekintve szociológus vagyok és szervezetfejlesztő, csoportban alapvetően pszichodramatikus szemléletben dolgozom. Hiszek abban, hogy az önismeret az egészséges önértékelés alapja, hogy az egyéni felelősségvállalásból cselekvőképesség születik,és hogy az emberekbe vetett bizalom bátorságot szül.

Urbán Péter

A pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának német szakos doktorandusz hallgatója vagyok. Tudásomnak és (élet)tapasztalatomnak javát koblenzi, brémai, maastrichti és bécsi tanulmányi utakon szereztem. S bár külföldi élményeim felejthetetlenek, otthon mégis a Felvidéken érzem magam: Gömörben, ahonnan származom, és Pozsonyban, ahol 2001 óta élek. Büszke vagyok palóc gyökereimre, tisztelem a hagyományokat, de nem félek a változásoktól sem. Szeretem az embereket, a könyveket és a focit. Így, ebben a sorrendben. Ez a mondat sokszor jut eszmbe: If you want to be happy, be. Ebben szeretnék segíteni másoknak is: hogy megtalálják a boldogságukat. Szerintem az önismeret útja vezet el hozzá.


Till Tímea



Till Tímea vagyok. 

Bohóc.

Tizenöt éves korom óta fontos számomra a közösség és annak építése, vezetése. Közben rájöttem, hogy a közösség jóléte az egyénnél kezdődik - az én életemben: nálam. Így nem volt más hátra, mintsem keresni azt, ahol nekem jó. Így jutottam a bohóc-doktorkodáshoz, színjátszáshoz, drámatanításhoz, gyermekpszichodrámához és a TANDEM-hez.

Hodossy Zoltán

Körülbelül 15 éves lehettem, amikor elkezdtek a társadalmi ügyek érdekelni. Egy képzéssorozat alatt kapott inspirációk hatására, osztálytársammal megalapítottuk az iskolánkban a diákönkormányzatot. Ekkor már a cserkészetnek köszönhetően csoportvezetői tapasztalataim is voltak. Innentől kezdve folyamatosan azt kerestem, hogy lehet közösségeket létrehozni, fejleszteni, erősíteni. Egyetemi évek alatt találkoztam a nemformális képzési technikákkal. Először mint résztvevő tanultam belőle sokat. Aztán elhatároztam, hogy én is szeretnék tenni azért, hogy mások is tanulhassanak ezeknek a módszereknek a segítségével. Tandemben ezt a célt tűztük ki magunk elé, és ezért dolgozunk.

Borvák Mária

A legnagyobb kincs, amit gyerekkoromban dédimtől kaptam, annak az üzenete, hogy azért vagyunk itt, azért élünk, hogy jót tegyünk, egymás életét, es ezáltal a sajátunkat gazdagítsuk. Így tudnám összefoglalni a hivatásomat, ami sokrétűen jelenik meg a hétköznapjaimban. Egyrészt a fizikai munka fontosságában, a zeneszeretetben, az inspiráló beszélgetésekben, a nyelvekenszólásban, a folyamatos tanulásban es a közösségbenlevésben. Mindez megtaníthatja, ha azt akarod, hogy komolyan vegyenek, ahhoz először neked kell saját magadat komolyan venned. Ezt gyakorlom, amikor tanítok, amikor szőlészként dolgozom, amikor playback színészként mások történetét hallgatom, de akkor is, amikor trénerként működöm. Ennek a bátorságnak a megtalálása a mélyebb önismereten keresztül, úgy hiszem, megvalósítható.

Zachar Pál

"Hiszem, hogy Isten azért helyezett minket ebbe a derűs világba, hogy boldogok legyünk." Ezt az idézetet veszem alapul fontosabb döntéseimnél és életstílusom alakításánál. Ehhez hozzátartozik, hogy igazán boldog csak közösségben lehet az ember. Fontos közösségnek tartom a családomat, a barátaimat, a cserkésztestvéreimet. Ipolysági születésűként Ipolyságon élek, itt is dolgozok. Szakmámat tekintve informatikus vagyok, szabadidőm nagy részét tudatos közösségépítéssel, közösség vezetésével és önkéntes munkával töltöm.