és megterveztük az egyes csoport-napok célját, tartalmát, kimenetét, valamint a hozzájuk tartozó köztes feladatokat is.
És sokat beszélgettünk arról, hogy mi lehet vajon a megfelelő méretű akció, amit be lehet építeni a programba, mint élmény, illusztrációt arról, hogy a körülöttünk lévő világ változtatható.
Szóba kerültek a kulturális flash-mobok, a közvetlen környezetünket megrázó pozitív élmények, utcai művészkedések is. És sorolódott köréjük sok érv, ellenérv.
Mindenek ellenére és mellett is, én szeretem, amikor valaki kimegy az utcára és valami szokatlan jót csinál. A stáb után Magashegyi Underground koncerten voltunk, és annak utórengéseként találtam ezt, gondolom, nem véletlenül.
Szerintetek milyen lenne, ha valamelyik régiódzsetten csinálnánk ehhez hasonló örömzenélést?