Adsz magadra? avagy: hogy is van ez idővel, pénzzel meg a világba vetett hitünkkel...

Panaszkodunk sokat, hogy semmire sincsen idő. Hogy futunk magunk után. Hogy tele a naptár.
És ez mind igaz is.
Aztán vannak, akik azt mondják, hogy az embernek arra van ideje, amire csinál magának. 
Ez is igaz.

Érezzük a mindennapjainkon, hogy szinte semmire, vagy legalábbis semmi extrára nincsen pénz, válság van. 
És tényleg az van.
Aztán vannak, akik azt mondják, van pénz, csak nem ott, ahol gondolnánk. Merthát mennyi drága autó szaladgál az utcán. 
És ez is igaz. 

Panaszkodunk, hogy mennyire megváltozott a világ, ma már sehol nincsenek ott a régi értékek, embertelenség vesz körül mindenütt. 
És ez bizonyára igaz. 
Aztán pedig körmünk szakadtáig küzdünk érte, hogy jobb világot teremtsünk, mert valahol mélyen hiszünk benne, hogy mi tudunk jobb világot alkotni. 
És hát persze, hogy tudunk. 

Aztán, amikor végére értünk a körmünkszakadtáig-munkának, akkor megcsap a mélyről jövő vágy, hogy olyan jó lenne töltekezni, önmagunknak is lehetőséget adni néha a kilégzésre, és a belégzésre, megpihenésre, őszinteségre, álcák és szerepek nélküliségre, ember-ember kapcsolódásra. A hiteinket megrázó és felbirizgáló élményre. 
De sajnos nincs rá időnk. Pénzünk meg tényleg. 
És ez is mind-mind igaz.

De mi lenne, ha egyszer előbb hagynád magad megérinteni a meghívástól és csak utána nyitnád ki a naptárodat?
Ha először meghallgatnád, hogy a meghívó rezonál-e a mélyről jövő vágyaidra?
Legalább gazdagabb lennél egy bizsergető érzéssel. 
Utána majd ráérsz megküzdeni a naptárad vagy a pénztárcád sárkányaival. És ha előbb megélted a meghívást, és megszületik benned az akarat, akkor majd könnyű lesz átrendezni időt és pénzt. 

Fontos neked a világ, fontosak azok az emberek, akikért dolgozol, fontos az ügy, fontos a jövő.
De te magadnak fontos vagy?

itt és most, adj magadnak 5 percet, hallgasd meg ezt a zenét, és kérdezd meg magadtól, mire van leginkább szüksége a benned élő vezetőnek?

"Isten arról álmodik, hogy nem mindig csak követik.
Hanem egy szép napon majd utolérik páran,
Akik rendet tesznek itt lent ebben a világban.
Én hiszem, hogy Te lehetsz az, ki felvezet a csúcsra,
Hisz' nálad van az ajtó, tessék, itt a kulcsa."

Mi kínálunk egy csoportot, néhány inspiráló találkozást, nézőpontot, elfogadó közeget, figyelmet, és új, elvihető gondolatokat. Ha kéred ezt, gyere velünk!