megkezdte működését a Dunaszerdahelyi csoportunk.
Jelen sorok írója, csak koordinátori minőségében tud beszámolni az indulásról, ami azt jelenti, hogy többé-kevésbé kívülről figyelve az eseményeket, dilemmákat, lelki és szellemi összecsapásokat, félelmeket, ellenállásokat, hajtóerőket és hiteket, amelyek az indulást megelőzték, és nem kis energiát belepakolva abba, hogy a körülményekhez képest minden a lehető legnagyobb rendben legyen.
Csütörtök este beállt a hóhelyzet, a Ďakujem, dobre / Köszönöm, jól / Fine, Thanks vetítésére érkezett kollégák és csoporttagok Komáromban rekedtek röpke 24 órára, a KN-DS útvonalak elzáródtak, és megkezdődött a csoportindulásig tartó visszaszámlálás.
Osztottunk, szoroztunk, mérlegeltünk, telefonáltunk, A, B és C verziókat gyűjtögettünk, érveltünk, lelkiztünk, nekirugaszkodtunk.
(minden szimbolikus. mondom én. a nagy büdös lóf*** szimbolikus, mondja ő. az szimbolikus, amit annak látsz. nem jutottunk kompromisszumra. de nem is baj.)
És akkor, megnyíltak az utak.
Elindult hazafelé a DS-kontingens, hajóján Till Timi csoportvezetővel,
meggyőződtünk róla, hogy a csoporttagoknak is vannak utazási- és szállásalternatíváik,
majd pedig a mindezek alatt irodában dolgozó Urbán Peti csoportvezetőhöz érkező teljes stáb elkezdte a ráhangolódás szent folyamatát.
Másnap csoport. Mélységek és magasságok, felszabadultság és megérintettség, elköteleződés és lelkesedés, ellenállás és elfogadás.
Kulcsszavakban csak ennyit.
Most szombaton folyt köv.
Jó utat, Nektek, DScsoport!
és sajnos nem hagyhatom ki a hirtelen jött tél kapcsán az örökérvényűt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése